GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA

A hamburgi repülőzajtérkép születése

Miklós LENGYEL — 2024-12-30

Szemlecikk a hamburgi repülőzaj-térkép születéséről

Interdiszciplinaritás és új kihívások - beszámoló a 30. Nemzetközi Kartográfiatörténeti Konferenciáról (ICHC) Lyonból

Zsolt Győző TÖRÖK — 2024-12-30

Konferencia beszámoló

Beszámoló az MFTTT Topográfia és Térinformatika Szakosztályainak 2024. november 7-i üléséről

Attila JUHÁSZ — 2024-12-30

Beszámoló

Paláncz Béla (1944-2024)

Lajos VÖLGYESI — 2024-12-30

Nekrológ

Könyvismertetés - Kubassek János: Atlasz varázsa

Árpád PAPP-VÁRY — 2024-12-30

Könyvismertető

A légköri vízpára térbeli modellezése GNSS észlelések alapján tomografikus eljárással

Bence TURÁK — 2024-12-30

A földmérési gyakorlatban már több évtizede használjuk a permanens GNSS-állomásokat a nagy pontosságú helymeghatározási feladatainkhoz. Ismeretes, hogy a GNSS-észlelések alapvető mérési eredménye, a műhold–vevő távolság számos szabályos hibával terhelt. A pálya és órahibák mellett a jelterjedéshez kapcsolódó hibák, különösen az ionoszféra és a troposzféra sebességmódosító hatása terheli még a permanens állomások méréseit is. Megfelelő feldolgozási eljárással a troposzférikus késleltetés kivételével ezen hibák jelentős része kiküszöbölhető vagy hatásuk jelentősen csökkenthető. Az állomások koordinátáinak ismeretében azonban lehetőségünk nyílik a műhold–vevő távolságokat terhelő troposzférikus hatások meghatározására.
A troposzférikus hatások egyik összetevője a légköri vízpára mennyiségével áll kapcsolatban. Mivel a műhold–vevő vektorok a légkört számos helyen és különböző irányokban metszik, a számítógépes tomográfia eljárását alkalmazva a légköri vízpára térbeli eloszlására vonatkozóan nyerhetünk információt.
Cikkünkben egy olyan GNSS-feldolgozórendszert mutatunk be, amellyel óránként határozzuk meg a Kárpát-medencében a légköri vízgőzsűrűség térbeli eloszlását. Eredményeinket több rádiószonda-állomás észleléseivel vetjük össze. Az eredmények alapján látható, hogy a GNSS-adatokból nem csak a vertikálisan integrált vízgőztartalomra, hanem annak térbeli eloszlására vonatkozóan is
nyerhetünk információt a GNSS-adatok feldolgozásával, ami új távlatokat nyithat meg a GNSS-észlelések meteorológiai felhasználása
terén.

Határdombok – oklevelekben, térképeken és a tájban

Péter CSIMA — 2024-12-30

A határdombok egykori funkciója mára megszűnt, így a közülük napjainkig megmaradtak kulturális örökségünk részét képező reliktum tájelemek lettek. Bár többségük eltűnt a település-fejlesztések, az útépítések, továbbá a településhatárokon átnyúló mezőgazdasági nagyüzemek létesítése miatt, jelenleg is minden bizonnyal több ezer lehet a számuk az országban. Azonosításukat sok helyen a második világháborúban gyakran éppen a települési határvonalakon készített lövészárkok, géppuskaállások nehezítik. Bizonyára az általam fellelt, továbbá néhány régész és helytörténész által felkutatott és dokumentált néhány száz határdomb mellett, a 3155 hazai település közül sokban fellelhetők lennének régi határjelek az országban. Ezek településtörténeti jelentőségű tájemlékként őrizhetők, bemutathatók lennének.

50 vagy 70 év? A magyar polgári térképészet legnagyobb cégének rövid története

Gábor HIDAS — 2024-12-30

A Kartográfiai Vállalat – a magyar polgári térképészet 1954-ben alapított, legnagyobb cégének – rövid története. Áttekinti az állami tulajdontól a privatizációig terjedő és azt követő időszakot, a vállalat növekedését, fénykorát, a rendszerváltást követő átalakulást és a privatizáció következményeit.

Különleges térképek a Duna térségéről a 16. és 17. századból

Katalin PLIHÁL — 2024-12-30

1547-ben Velencében jelent meg Giacomo Gastaldi a Duna térségének tágabb környezetét ábrázoló térképe, amely utóbb több kiadásban és változatban is napvilágot látott. E térképpel is foglalkozó kutatók szerint az e helyen vizsgált Gastaldi-térkép előképe a Klaudiosz Ptolemaiosz által Kr. u. 150-ben befejezett Geográfia atlaszában található rajz lehetett. Míg mások Cusanus 1491-ben megjelent Germania (= Közép-Európa) térképén vélték hátterében felismerni. Jelen kutatási eredményeink szerint annak a térképtípusnak, amelyet e helyen vizsgáltunk, a Tabula Peutingeriana lehetett az előképe. A Tabula Peutingeriana térkép szalag alakú, csaknem hét méter hosszú, de csak 30 cm szélességű úttérkép volt, amely a Római Birodalom úthálózatát ábrázolta a Kr. u. 5. században. A 16. század első felében már ismertté lett „új térkép”, a Tabula Peutingeriana a szerkesztők számára újdonság lehetett, és igyekezhettek az azon látottakat saját munkájukba is átvenni, beépíteni.

Az Alpha-4i RTK GNSS vevő

Sándor STENZEL — 2024-12-30

Műszerismertető