MTA Térképészeti Tudományos Nap 2023
2023. december 8-án nyolcadik alkalommal tartottuk meg a Térképészeti Tudományos Napot, amit a hagyományoknak megfelelően az MTA Földtudományok Osztálya Társadalom- és Természetföldrajzi Tudományos Bizottságainak Kartográfiai Albizottsága és az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézete szervezett. A rendezvény helyszíne a most folyó felújítási munkák miatt idén nem az MTA székháza, hanem az ELTE Lágymányosi Campusa volt.
Az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézete idén ünnepelte megalapításának 70. évfordulóját, és ez volt az idei tudományos nap témája is.
A tudományos nap megnyitásaként a rendezvényt támogató ELTE Alumni Központ vezetője, Pataky Csilla (aki egyben az intézet volt hallgatója is) az intézet igazgatójával, Zentai Lászlóval üdvözölte a vendégeket. Ezután egy különleges díjátadásra került sor: augusztus végén, a Fokvárosban rendezett ICC (International Cartographic Conference) 2023 konferencia záróülésén nyilvánosságra hozták, hogy az idei ICA (International Cartographic Association, Nemzetközi Térképészeti Társulás) térképrajz-verseny keretében Emmert Olivér, 11 éves mohácsi diák a nemzetközi döntőn első díjat nyert a 9–12 éves korcsoportban. José Jesús Reyes Nunez, a magyar verseny szervezője adta át Olivérnek a Nemzetközi Térképészeti Társulás elnöke és főtitkára által aláírt oklevelet és a térképészeti vonatkozású ajándékokat.
A díjátadás után az intézet korábbi és jelenlegi vezetője, Klinghammer István és Zentai László, előadásukban visszaidézték az intézet elmúlt 70 évének legemlékezetesebb pillanatait. Klinghammer István nem csak a tanszékvezető volt (1987 – 2005), hanem már az 1960-as évtized eleje óta aktívan vett részt a tanszék tevékenységében, először hallgatóként majd később oktatóként. Ő a tanszék első 52 évéről, személyes élményeiről beszélt: ahogyan 70 évvel ezelőtt Irmédi-Molnár László, a szegedi egyetem egykori oktatóját, később a Honvéd Térképészeti Intézet tudományos osztályának nyugalmazott ezredes vezetője dolgozta ki az első térképésztantervet, és elvállalta a megalakuló Térképtudományi Tanszék vezetését, amely induláskor két szobából és egy előadóteremből állt, személyzetét pedig a professzoron kívül csak egy adminisztrátor és két meghívott előadó alkotta. Zentai László már az Informatikai Karon levő Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék vezetését vette át Klinghammer Istvántól, és prezentációja az utóbbi 18 évről szólt: hogyan alakult át a tanszék intézetté, illetve hogyan folytatódott az intézet képviselete a nemzetközi színtéren, és hogyan lett egyre változatosabb az oktatás az angol nyelvű szakok bevezetésével.
Az évfordulónak megfelelően számos tudományos előadás is helyet kapott a programban az intézet életéhez és tudományos tevékenységéhez kapcsolódóan, amelyek változatos képet adtak a különböző területeken végzett kutatásokról. A bemutatókat oktatóink, doktoranduszaink és mesterszakos hallgatóink tartották, megteremtve így annak a lehetőségét, hogy a mai oktatói nemzedékkel együtt bemutatkozzon a jövő generáció is. A legidősebbektől kezdve a legfiatalabbak felé haladva változatos, színes spektrumot képviselő bemutatókat tartottak az előadók.
Török Zsolt Győző egyetemi docens a mai változó kartográfiai paradigmákról beszélt előadásában, és egy elméleti áttekintést nyújtott a kartográfia történetének utolsó évszázadáról. A bevezetőben részletesebben magyarázta a paradigma fogalmát és fontosságát a kartográfiában. Tudományos jelentősége miatt kiemelten foglalkozott Max Eckert kétkötetes monográfiájával, a Kartenwissenschafttal, amelynek szavait megidézve máig érvényes kutatási programot adott a múlt század elején. Külön kitért arra, hogyan a 20. század második felétől a tudományos kartográfia elméletét két megközelítés határozta meg: az informatikai alapú analitikus kartográfia és a kartográfiai kommunikáció, amelyek a mai geovizualizációhoz vezettek, miközben egyre fontosabbá válik a térképészeti folyamatokban maga a térképhasználó ember.
Az intézeti térképtár vezetője, Oláh Krisztina a magyar vonatkozású nyomtatott csillagtérképekről és éggömbökről tartott előadást. Ennek tartalmát az általa végzett doktori kutatás eredményei alkották, amelynek célja – többek között – ezen térképek kartográfiai vizsgálata és a források felkutatása volt. Kutatása egy hosszabb időszakot fog át: 1515-től, Albrecht Dürer első nyomatott csillagtérképétől kezdve a 20. század elejéig. Így tudhattuk meg, hogy a majdnem 400 éves időszakban 16 magyar vonatkozású munka jelent meg ebben a témában, amelyek között 10 térképet, 1 atlaszt és 5 éggömböt találunk. Előadásában kiemelt néhány jelentősebb művet: Johannes Honterus 1532-ben kiadott, fametszetes csillagtérképét; a Karacs Ferenc által készített első magyar nyelvű csillagtérkép-párost, ami 1814-ben jelent meg; az első magyar nyelvű földgömböt, amit Nagy Károly és Charles Dien készített 1840-ben és végezetül Kogutowitz Károly és a Magyar Földrajzi Intézet 1909-es éggömbjét, amely mind megjelenésében, mind tartalmát tekintve megelőzte korát.
Izgalmas témát mutatott be Kerkovits Krisztián egyetemi docens, aki Apianus térképvetületeinek eredetével foglalkozott. Előadásában megkérdőjelezte, hogy a 16. században élt német Peter Bienewitz, vagyis Petrus Apianus lenne valójában a két híres globuláris térképvetület szerzője. Kutatásának kiinduló pontja az, hogy Apianus I. vetülete olyan térképek alapja, amelyek készítésekor Apianus még nagyon fiatal volt. Ezzel együtt a 19. század előtt nem ismert Apianus II. vetületében készült térkép, és ez a hosszú, 300 éves intervallum nem megszokott a térképészetben. Elméletét különféle forráskutatásokkal igazolta, amelyek során nem csak különböző tudományos tanulmányokat elemzett, hanem több térképet is vizsgált. Az I. vetület esetén annak az első ismert előfordulását vizsgálta, ami Amerigo Vespucci műve, és 1500-ban készülhetett, amikor Apianus mindössze 5 éves volt. Apianus II. vetületével kapcsolatban több vizsgálatot végzett, és megállapította, hogy a vetületet csak a 19. században alkották meg; valószínűleg François Arago munkája, és 1856-ban jelent meg.
Hajdú Edina doktoranduszhallgató és Pál Márton tanársegéd a jelenlevőket egy képzeletbeli kirándulásra hívta meg a Bakony–Balaton UNESCO Globális Geoparkba, még pedig 3D-s geotópmodellek segítségével. A geotópok, vagy más néven geohelyszínek, az élettelen környezet leglátványosabb és tudományos szempontból is legjelentősebb elemei. Ezekről készítettek 3D-s modelleket, amelyek segítségével a geoturisták a túrát megelőzően virtuálisan bejárhatják a területet, továbbá azok is hozzájuthatnak tudományos információkhoz, akiknek nincs lehetőségük személyesen ellátogatni a helyszínekre. A felmérésekhez RGB-kamerával felszerelt DJI Phantom 4 Pro drónt használtak, amivel manuálisan irányított, valamint előre programozott repüléseket hajtottak végre. A felvételeket fotogrammetriai szoftverrel dolgozták fel, a képeket összeillesztették, és pontfelhőt készítettek. A geotópmodellek online módon megtekinthetők – különböző ismeretanyagokkal együtt – a következő címen: https://mercator.elte.hu/~edina/3Dmodels/.
Az utolsó tudományos előadást Katreiner Hédi, a legfiatalabb, még mesterszakos hallgató tartotta. Címe „Gamma-dózisteljesítmény térképezése drónra integrált sugárzásmérő szenzorral”. Az előadó ezzel a munkájával első helyezést ért el a veszprémi Pannon Egyetemen megtartott 36. OTDK Fizika–Földrajz–Matematika szekcióban. Kutatásában a drónok bevethetőségét vizsgálta magasabb sugárzással rendelkező területek térképezésére. Vizsgálata során megállapította, hogyan lehetne költséghatékonyan alkalmazni egy sugárzásmérő szenzort, illetve milyen korlátokkal kell számolni a drónnal végzett sugárzásmérés folyamán. A felmérés helyszíneként az uránércben gazdag Kővágószőlőst választotta ki, és egy DJI Matrice 210 V2 drónt és egy arra felszerelt Safecast sugárzásmérő szenzort használt, amely autonóm GPS-szel rendelkezik. A drón két tesztterület felett repült három különböző magasságban, valamint terepbejárás során 1,2 m-es magasságban is végeztek méréseket. Az adatfeldolgozást MS Excel-táblázatban kezdte, amelyben előkészítette az adatokat. Később térinformatikai szoftverek segítségével dolgozta fel és elemezte az összegyűjtött információt. Ezután következett az izovonalas térképek készítése, és ezek alapján állított össze ortomozaikokat. Előadásában Hédi több pozitív és negatív következtetést ismertetett. Összességében az alkalmazott módszert jól használhatónak találta a nagyobb anomáliák felderítésére, ugyanakkor a sugárzás részleteinek feltárására az eljárás a magasság növekedésével már csak korlátozottan alkalmas.
A tudományos szekciót követően hivatalosan is megnyitottuk az Intézet új kialakítású Archívumát és Műszerlaborját. Előbbiben az intézet könyv- és térképtárának muzeális gyűjteménye kapott helyet; itt őrzik a régi térképeket és régi glóbuszokat, valamint a könyvtári gyűjtemény 1850 előtti kiadású darabjait. A külön erre az eseményre rendezett kamarakiállításon az Archívum kincseiből láthattunk válogatást.
A Műszerlaborban kaptak helyet azok az eszközök, amelyek térképész-, geoinformatikus- és más rokon képzésekben az oktatók és a hallgatók munkáját és tanulását segítik. A korszerű drónoktól és szenzoroktól kezdve különféle geodéziai mérőműszereken keresztül a nagy pontosságú helymeghatározó eszközök is ide költöztek. A helyiség kialakításának köszönhetően a mérések feldolgozása és elemzése is helyben meg tud történni.
Külön köszönet illeti Klinghammer István professor emeritust „A térképészképzés története hazánkban… 70 éves a Térképtudományi Tanszék” című rövid tanulmány megírásáért, ami az absztraktfüzetben jelent meg. Az absztraktfüzet letölthető a következő címen: http://lazarus.elte.hu/hun/mta-kart/ttn-2023/absztraktfuzet.pdf. A rendezvény előadásai és fényképei megtekinthetők a http://lazarus.elte.hu/hun/mta-kart/ttn-2023/ttn2023.htm címen. Terveink szerint az előadások hangfelvételei az intézet podcastsorozatában is elérhetők lesznek (az első előadás már fel is került): https://www.youtube.com/playlist?list=PLrGjCSU-YiFzGn-Ji3uw5mnEXt3Ar8a8Q.
Reyes Nunez José Jesús ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet