Földrajzinév-használat a magyar nemzeti atlaszokban (1967–2021)

1. A nemzeti atlaszokról

A több mint százhúsz évre visszatekintő nemzeti atlaszok magas színvonalon elkészített térképek sorozatát tartalmazzák, amelyeket szöveges magyarázatok, nem egyszer táblázatok, grafikonok és fényképek is kiegészítenek. Így mutatják be az adott ország természeti adottságait, gazdasági és társadalmi állapotát. Feldolgozásuk szerint részben tudományos-tájékoztató jellegű, részben szélesebb közönséget szolgáló népszerűsítő-tudományos jellegű. Kivitelükben igényesek és nagy méretűek, ám az utóbbi évtizedekben már digitális formában is megjelennek, sőt a világháló segítségével a felhasználók a tartalmat akár interaktív módon is elemezhetik.

Az ország sokoldalú jellemzőit többnyire nemcsak nemzeti, de idegen nyelven is az olvasók elé tárja, ezáltal szolgálja azt a célt, hogy a külföldi érdeklődők reális képet kapjanak az államról. Ezért nem véletlen, hogy a nemzeti atlaszok létrehozása mindenhol állami kezdeményezésű, és finanszírozásuk állami feladatnak számít. A nemzeti atlaszt gyakran úgy tekintik, mint ha az adott ország, nemzet „személyi igazolványa” lenne. Napjainkban a Föld országainak többsége rendelkezik nemzeti atlasszal, mint kiemelkedő nemzeti szimbólummal, amit általában két-három évtizedenként újítanak fel. A magyar nemzeti atlaszokról, előzményükről és a jelenleg is folyó munkáról a www.nemzetiatlasz.hu lap részletes tájékoztatást ad.

2. A magyar nemzeti atlaszok kiadásai

A hazai földrajztudomány és térképészet mindig meghatározó szerepet játszott a nemzet- és honismeret fejlesztésében, a rólunk és országunkról alkotott kép formálásában. Mai értelemben vett, széles tematikájú nemzeti atlasz azonban csak a 20. század második felében, 1967-ben, a szocializmus csúcspontján jelent meg először (Radó 1967), amit egy 1989. évi, jóval gazdagabb tartalmú második nemzeti atlasz követett (Pécsi 1989) a nyitás időszakában, a szocialista időszak legutolsó évében (1. ábra). Mind a kettő nagyon fontos adatokat és leírásokat tartalmaz, amelyek most már kortörténeti jelentőséggel bírnak annak ellenére, hogy ezekben az atlaszokban a térképek döntően csak a Magyarország államhatárai által meghatározott területre vonatkoztak, még közép-európai vagy Kárpát-medencei kitekintést is csak néhány témában adtak.

Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete a nemzetközi közreműködéssel szerkesztett úgynevezett in Maps regionális atlaszok sorozata keretében – South Eastern Europe in Maps (2005, 2007), Ukraine in Maps (2008) és Belarus in Maps (2017) – az új magyar nemzeti atlasz előfutárának tekinthető, kisebb méretű, ám tartalmában részben újszerű tematikus atlaszt jelentetett meg (előbb angolul) a külföld tájékoztatására, 2009-ben Hungary in Maps címmel (Kocsis–Schweitzer 2009). A bővített és frissített magyar nyelvű kiadvány – még nem nemzeti atlasz – 2011-ben jelent meg Magyarország térképekben címmel (2. ábra) (Kocsis–Schweitzer 2011).

A legújabb nemzeti atlasz négykötetes lesz. Újdonsága az előző kiadásokhoz képest, hogy a Magyarország adottságait és helyzetét bemutató térképeket tágabb földrajzi környezetében is elhelyezi. Természetesen elsősorban atlasz, de a korábbiakhoz képest több benne a magyarázó és értékelő szöveg, táblázat, grafikon, fénykép. Eddig két önálló kötet jelent meg magyarul és angolul 2018-ban (3. ábra) (Kocsis 2018a, 2018b) és 2021-ben (Kocsis 2021a, 2021b). A határon túli földrajzi nevek használat mind a két kötetben egységes irányelv szabályozza. Fontos megjegyezni, hogy a nemzeti atlasz angol nyelvű változatai szükségessé tették angol anyanyelvű lektorok közreműködését nemcsak a fordítások ellenőrzésében, hanem a magyar és külföldi földrajzi nevek angol nyelvű alakjának egységes szemléletű kialakításában is.

3. A magyar nemzeti atlaszok földrajzinév-használata

Jelen cikk elemzi, hogy az utóbbi öt évtizedben megjelent magyar nemzeti atlaszokban miként alakult az országunk határain túli természetföldrajzi és településnevek helyi, magyar és angol nyelvű megadásának gyakorlata, valamint a magyarországi természetföldrajzi nevek angol nyelvű megfeleltetése. Bemutatja, milyen előzmények után jutottak el a szerkesztők azokhoz az elvekhez, amelyeket Magyarország új nemzeti atlaszában következetesen alkalmaztak. Azonban – a nemzeti atlasz utolsó két kötetét leszámítva – az előző kiadások névrajzi elveire csak az atlasz térképeinek vizsgálata alapján lehet következtetni.

A tárgyalás során előforduló fontosabb szakkifejezések magyarázata (Bölcskei–Farkas–Slíz 2017):

• Endonima (helyi név, belső név vagy hivatalos név formában is használják). Egy földrajzi alakulat neve egy olyan hivatalos vagy széles körben beszélt nyelven, amely azon a területen használatos, ahol maga az alakulat található. Példák: a német Eisenstadt (nem a magyar Kismarton); a magyar Győr (nem a német Raab); a cseh Praha (nem az angol Prague); ugyancsak a magyar Nagyvárad (nem csak a román Oradea), mert bár a magyar nyelv nem hivatalos ott, de széles körben beszélik.
• Exonima (idegen név vagy külső név formában is használják). Egy adott nyelvben használt név, mellyel olyan földrajzi alakulatot jelölnek, amely kívül található azon a területen, ahol a kérdéses nyelvet széles körben beszélik, s amely név formájában különbözik a megfelelő endonimá(k)tól, amely(ek)et azon a területen használnak, ahol a földrajzi alakulat található. Példák: a magyar Bécs (a német Wien exonimája); a német Plattensee (a magyar Balaton exonimája); az angol Warsaw (a lengyel Warszawa exonimája). De a magyar Szabadka a szerb Subotica névnek nem exonimája, mert a magyar nyelvet ott széles körben beszélik.
• Kettős névrajz. A névírás nyelve lehet nemzeti névrajz (a célközönség nyelvén, az ábrázolt terület nyelvétől függetlenül), államnyelvi névrajz (az ábrázolt terület hivatalos nyelvű névalakjai), vagy kettős névrajz, amikor mindkét névalak olvasható a térképen. A második név általában az elsődleges név alatt zárójelben vagy kisebb betűkkel szerepel. Általános földrajzi térképeinken hagyományosan elsősorban a településnév-anyag igényli a kettős névrajzot, míg a domborzati nevek, a néprajzi és történeti-földrajzi tájnevek, illetve részben a víznevek, általában magyar alakjukkal olvashatók. A szerkesztő dönti el, hogy a földrajzi neveket milyen elvek alapján válogatja és a kettős neveket milyen sorrendben helyezi el a térképen (Gercsák 2021).

3.1 A Magyarország nemzeti atlasza 1967-es és 1989-es kiadása

A két kiadás főbb jellemzőit az 1. táblázat foglalja össze.

Az 1989-es, vaskos kötet kartográfiai megjelenítése sokkal színvonalasabb, mint az 1967-esé. A színek informatívabbá teszik a térképeket, jóval gazdagabb a névrajz, ezen belül különösen több a természetföldrajzi név. Újdonsága az is, hogy tartalmazott egy kétlapos Magyarország és szomszédsága térképet, amely a Kárpát-medence környezetét is ábrázolta – ilyen az 1967-es atlaszban nem volt, hiszen az gyakorlatilag csak szigettérképeket közölt, azaz az országhatárnál vége volt mindennek.

Bár az atlaszok előszava nem adott semmilyen eligazítást arról, hogy a névmegírásokat milyen elv alapján érvényesítették, megállapítható, hogy mindkét nemzeti atlaszban kettős megírást alkalmaztak a településnevekre. Első helyen mindig az endonima, az adott ország hivatalos nyelvén ismert név szerepel, alatta zárójelben következett a magyar alak, pl. Bratislava (Pozsony), Osijek (Eszék), Satu Mare (Szatmárnémeti), Uzsgorod (Ungvár), Wien (Bécs). A Kárpát-medence Magyarországon kívüli területein a magyar településnevek sok esetben hiányoznak (pl. Neusiedl am See, Hlohovec, Baia Sprie vagy Srbobran neve alól hiányzik a magyar Nezsider, Galgóc, Felsőbánya vagy Szenttamás alak), illetve a moldvai magyar helységnevek (pl. Bákó, Karácsonkő) egyáltalán nincsenek megírva. A térképeken a nem településnevek (táj-, hegy- és víznevek) minden esetben csak magyarul szerepelnek az országhatáron túl is (pl. Békási-víztároló, Csallóköz, Fertő, Gyimesi-szoros, Szinyák).

A diplomáciai kapcsolatokat ábrázoló térképeknél és felsorolásnál azonban eltértek a szerkesztők a mind a két atlaszban következetesen alkalmazott kettős névírástól. Az 1967-es kötetben a magyar képviseletek városnevei kizárólag helyi alakban olvashatók (pl. București, New Delhi, Roma, Warszawa), magyar nevük nincs megírva. Ugyanígy jártak el a nem latin betűs írású nevekkel is, ahol az akkori nemzetközi átírást alkalmazták, pl. a görög Athíne, az arab El-Qahira, a perzsa Tehran esetében – kivétel azért akadt: a nemzetközi átírású Moskva helyett a magyar alakú Moszkva olvasható. Az 1989-es atlaszban a képviseleteket jelölő térképen éppen fordítva jártak el: a nevek csak magyar nyelvű alakkal láthatók (pl. Bukarest, Róma, Újdelhi, Varsó). Ez utóbbi kötet, akkoriban igencsak meglepő módon, táblázatszerű összeállítást közölt a külföldön működő magyar nyelvű kiadókról, köztük számos olyat is felsorol, amelyek kiadványaihoz itthon csak körülményesen lehetett hozzájutni. A kiadók működési helyének megadásakor ismét kettős névrajzot alkalmaztak, de a térképeken követett eljárás megfordult, ugyanis a magyar név került az első helyre, míg az endonima zárójelben követte: Genf (Genève), Újvidék (Novi Sad), Ungvár (Uzsgorod).

Természetföldrajzi és tájneveink angol nyelven csak az atlasztérképeket magyarázó több tíz oldalas szöveges összeállításban olvashatók, ezért sajnos az angolra fordított nevek – főleg a nagytájnevek – egy részét nem könnyű az atlasz magyar névrajzú térképein azonosítani. A másik azonosítási gondot olyan következetlenség okozza, amely évtizedek óta végigvonul az országunkról kiadott angol nyelvű anyagokban: adott földrajzi objektum neve több változatban olvasható, sokszor még ugyanabban a kiadványban is, így a külföldi olvasó nem tudhatja, hogy ugyanarról a helyről van szó, csak más néven. Ez a hiba még a rangos kiadók gyakorlatában ma is előfordul. Az 1989-es atlaszban például az Alföld neve az angol nyelvű leírásokban Great Hungarian Plain és Great Plain alakokban olvasható; a Dunántúli-középhegységé pedig változóan Transdanubian Central Range, Transdanubian Hills, Transdanubian Mid-Mountains vagy Transdanubian Mountains.

3.2 Előkészület az új nemzeti atlasz kiadására (2009 és 2011)

A két kiadás főbb jellemzőit a 2. táblázat foglalja össze.

A szerkesztők fontosnak tartották, hogy mintegy két évtizeddel a rendszerváltás után a külföldi olvasók számára Magyarországról hiteles információ jelenjen meg térképes formában. Bár a névírási elveket nem fogalmazták meg tételesen, alapvetően a majd egy évtizeddel később megjelenő új nemzeti atlaszban leírtak szerint jártak el. A Kárpát-medencén kívüli területek földrajzi neveinek a magyar alakjai is a nemzeti kultúra részei, amelyek nagyon gyakran történelmi, irodalmi vagy művészeti kapcsolatokat is tükröznek (pl. Isztambul, Krakkó, Párizs). Különösen a történelmi Magyarország neveinek életben tartásához egyedül a történelmi atlasz nem elegendő. Meggyőződésem, hogy amit Magyarországról angolul vagy más idegen nyelven adunk, az a honismeretet is szolgálja.

A 2009-es angol és a 2011-es magyar kiadású atlaszban szakítottak a települések kettős névrajzával, más megoldást alkalmaztak: az angolban csak az endonimákat tüntették fel, de ha az adott településnek létezik angol neve (ez nagyon ritka), akkor csak azt: Belgrade, Bucharest, Vienna, Warsaw. De pl. Pozsonynak nincs angol névváltozata, ezért a térképeken a szlovák endonima, Bratislava marad. Az angolban a cirill betűs ukrán nevek a nemzetközi átírás szerint jelennek meg (pl. Berehove, Uzhhorod, Vynohradiv), míg az ugyancsak cirill betűs szerb nevek a hivatalos latin betűs írásmód szerint (pl. Kanjiža, Šabac, Sombor).

A magyar nyelvű kötetben logikusan megfordult a rendszer: amennyiben a településnek létezik magyar neve, akkor a térképen csak az olvasható (pl. Bécs, Felsőőr, Karácsonkő, Pozsony). Azonban ha nincs magyar neve – például Przemyśl, St. Pölten –, akkor értelemszerűen az endonima szerepel. A diplomáciai kapcsolatokat bemutató térképen a városnevek – akárcsak az 1989-es atlaszban – csak magyarul (pl. Belgrád, Varsó, Vatikán) szerepelnek. A cirill betűs nevek a magyar átírást követik (pl. Ivano-Frankivszk, Kolomija).

A Magyarországon kívüli tájnevek a magyar kötetben természetesen csak magyar névvel olvashatók, pl. Csallóköz, Kárpátalja, Kis-Kárpátok, Vereckei-hágó. Az angol nyelvű kiadásban a magyarországi és környéki területek földrajzi nevei angolul jelennek meg (pl. Carpathian Mountains, Danube–Tisza Interfluve, Great Hungarian Plain, Lake Velence, Transcarpathia, Verets’kyi Pass, Zala Hills). Ha az adott helynek nincs angol neve (pl. Hortobágy), akkor a helyi név olvasható. Sajnos a következetlenség okozta azonosítási probléma itt is tetten érhető, bár jóval kevesebb esetben, mint az 1989-es atlaszban. Néhány földrajzi objektum neve nem egységes, például ugyanarra a helyre vonatkozik a térképi Keleti-főcsatorna és a szövegbeli East Main Canal, a térképi Aggtelek karst és a leírásbeli Aggtelek Mountains, illetve az egyik térképen a Kisalföld, a másikon a Kisalföld és a Little Hungarian Plain név is szerepel, de a szövegben következetesen a Kisalföld olvasható.

3.3 A Magyarország nemzeti atlasza 2018-as és 2021-es kiadása

A két kiadás főbb jellemzőit a 3. táblázat foglalja össze.

A komoly nemzetközi közreműködéssel készített nemzeti atlasz egyedülálló újdonsága, hogy a Természeti környezet című kötettel elindult kiadása nem csupán Magyarországra, hanem – ahol a szükséges adatok rendelkezésre állnak – a Kárpát-medencére és annak szomszédságára (a Kárpát–Pannon-térségre, tizenkét ország kb. félmillió km²-nyi területére, 34 ezer településére) vonatkozóan mutatja be a természet, a társadalom és a gazdaság dinamikus térszerkezetét.

A főszerkesztő, Kocsis Károly két lényeges fogalmi meghatározást is közöl az előszóban, élesen megkülönböztetve a Kárpát-medence és a Pannon-medence fogalmát: a Kárpát-medence a történeti-kulturális hazát, a történelmi államterületet jelenti, míg a Pannon-medence földtudományi, természeti fogalom, és az Alpok, a Kárpátok, valamint a Dinaridák közötti tényleges medencét jelöli. Kitér a földrajzi nevek megírásának a kérdésére is. Megállapítja, hogy

• az anyanyelvi szókészlet fontos részei a földrajzi nevek, melyek védelméről főként a térképek gondoskodhatnak;
• a magyar földrajztudomány és térképészet mindig meghatározó szerepet játszott a nemzet- és honismeret fejlesztésében, a magyarságról és az országról alkotott kép formálásában;
• a földrajzi (pl. domborzati, vízrajzi, táj- és település-) neveket ezért – államhatároktól függetlenül – a magyar nyelvű kötetek általában magyarul használják, a határainkon kívül fellelhető földrajzi nevek idegen nyelvű megfelelői pedig az egyes kötetek végén magyar és idegen nyelvű névjegyzékben szerepelnek.

Az angol nyelvű olvasók számára az atlasz előszavában a főszerkesztő felhívja a figyelmet arra, hogy

• az atlasz számos tematikus térképe nemcsak a modern Magyarországot, hanem annak természeti és társadalmi környezetét is bemutatja;
• a településnevek és a természetföldrajzi nevek elsősorban angolul szerepelnek, vagy ha ilyen nem létezik, akkor az adott ország hivatalos nyelvén; ¹
• azokban a régiókban, ahol egy etnikai kisebbség aránya meghaladja a 10%-ot, a térképek a kisebbség nyelvén is tartalmazzák a földrajzi neveket; ²
• az angol nyelvű földrajzi neveknek az adott országban használt megfelelői az angol és külföldi helynevek mutatójában megtalálhatók az egyes kötetek végén.

Összefoglalóan megállapítható, hogy az atlasz kiadásainak földrajznév-használata megmarad a tíz évvel korábban kidolgozott névrajzi elveknél, azaz a magyar kötetben – ugyanúgy, mint a 2011-es atlaszban – a Magyarországon kívüli település- és tájnevek magyar alakban olvashatók (pl. Eszék, Gráci-medence, Visztula). Az angol nyelvű kötetben azonban a szerkesztők olyan lényeges változást érvényesítettek, amely nemzetközi szakmai körökben is figyelmet keltett: ha a magyar népesség aránya valamely határon túli településen vagy területen eléri a 10%-ot, akkor a település, a táj, a természetföldrajzi alakzatok (vizek, hegyek) neve magyarul is szerepel (pl. Bečej és Óbecse, Rimava és Rima, Saca és Mező-havas).

A szerkesztők a magyarországi és környéki területek földrajzi neveit végre következetesen használják angolul: összhangban van a térképi névrajz a leírásokban szereplő nevekkel, és nem fordul elő, hogy valamely név több változatban szerepel. Rögzítették, hogy a sajátos magyar középhegység szakszót tulajdonnevekben angolul a Range fejezi ki, és nem az irodalomban sűrűn előforduló Central Mountain, Central Range, Medium Mountains, Middle Mountains, Midmountains, Mountains stb. Egy másik, a leírásokban rendkívül sokszor szereplő név a Duna–Tisza köze nagytáj, amely szerkezet újabb példa a sajátos magyar névadásra. Ennek a szakirodalomban elterjedt angol nyelvű alakjai a Danube–Tisza Interfluve, Duna–Tisza köze region, illetve a körülírásos region Duna–Tisza köze, plain between the Danube and Tisza rivers stb. A nemzeti atlasz a tájnevekben előforduló köze szó angol megfeleltetésére a fentieknél nemcsak az egyszerűbb, de jóval kifejezőbb Midland kifejezést használja (pl. Danube–Tisza Midland, Körös–Maros Midland).

Magyarország nemzeti atlaszának angol nyelvű kötete révén első ízben született meg egy Magyarország és a Kárpát–Pannon-térség egészére vonatkozó tájbeosztás teljes angol nyelvű terminológiája. Kimondható, hogy az angol nyelvű kötet iránytű lehet azok számára, akik angol nyelven közölnek írásokat Magyarország és tágabb környezete földrajzáról, és bizonnyal azoknak az oktatóknak is, akik a két tanítási nyelvű iskolákban angol nyelven tanítják a földrajzot, de eddig nem állt rendelkezésükre magyar–angol földrajzinév-szótár.

4. A földrajzinév-használat térképi változásai

A 4., 5. és 6. táblázat földrajzinév-típusok példájával foglalja össze az 1967–2021 között megjelent atlaszok névhasználati gyakorlatát. (Az oszlopfőben a földrajzi név a helyi hivatalos nyelven szerepel; HU = magyar nyelvű kiadás; EN = angol nyelvű kiadás; * = névváltozat, de csak ha a térkép méretaránya megengedi.)

A 4. ábra felső térképén figyelhetjük meg pl. Bécs, Pozsony és Komárom csak magyar nyelvű megírását (ez utóbbi két jellel, de egy névvel szerepel). Az alsó, angol nyelvű térképen viszont ugyanezek a nevek részben másként olvashatók. Vienna/Wien: Bécsnek van angol neve, német neve, és van magyar neve is, de a magyar népesség aránya nem éri el a 10%-ot. Bratislava: Pozsonynak van szlovák neve, de nincs angol neve, ellenben van magyar és német neve, ám a magyar nyelvű népesség aránya nem éri el a 10%-ot. Komárno/Komárom: a szlovák Komarnónak van magyar neve, és a népesség több mint 10%-a magyar nyelvű.

A földrajzi neveket a magyar nyelvű kötetek magyarul használják, azonban a határainkon kívül fellelhető helynevek idegen nyelvű megfelelőit a kötetek végén névjegyzék tartalmazza (7. táblázat). Az angol nyelvű kiadásokban az angolul írt földrajzi nevek helyi alakjai névjegyzékben azonosíthatók (8. táblázat).

5. Nemzetközi elismerések

2019-ben a Nemzetközi Térképészeti Társulás tokiói konferenciáján az „Atlasz” kategóriában a National Atlas of Hungary – Natural Environment gazdag tartalma és elegáns kivitele alapján elnyerte az első díjat. A nemzeti atlasz következő – a Kárpát-medence társadalmi összefüggéseit bemutató Society – kötete is rangos elismerésben – közönségdíjban – részesült 2021-ben a Nemzetközi Térképészeti Társulás firenzei konferenciáján. Az érdeklődő szakmai nagyközönség megítélése szerint a kötet kiemelkedett a világ szinte valamennyi rangos kartográfiai és geoinformatikai műhelyéből származó, több mint 380 pályamű közül.

Hivatkozások

• Bölcskei A. – Farkas T. – Slíz M. (szerk.) 2017. Magyar és nemzetközi névtani terminológia. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Uppsala – Budapest. [DOI: 10.26546/5061110.1
• Gercsák G. 2021. Kettős névrajz a magyar atlaszokban. In Nagy S. I. (szerk.): A nyelvtudomány aktuális kérdései. Tanulmányok Nyomárkay István emlékére. MTA Modern Filológiai Társaság, Budapest. pp. 200–213. ISBN 978-963-508-968-0
• Kocsis K. (főszerk.) 2018a. Magyarország nemzeti atlasza. Természeti környezet. MTA CSFK Földrajztudományi Intézet, Budapest.
• Kocsis K. (EIC) 2018b. National Atlas of Hungary. Natural Environment. Hungarian Academy of Sciences, Research Centre for Astronomy and Earth Sciences, Budapest.
• Kocsis K. (főszerk.) 2021a. Magyarország nemzeti atlasza. Társadalom. MTA CSFK Földrajztudományi Intézet, Budapest.
• Kocsis K. (EIC) 2021b. National Atlas of Hungary. Society. Hungarian Academy of Sciences, Research Centre for Astronomy and Earth Sciences, Budapest.
• Kocsis K. – Schweitzer F. (Eds.) 2009. Hungary in Maps. Geographical Research Institute, Hungarian Academy of Sciences, Budapest.
• Kocsis K. – Schweitzer F. (szerk.) 2011. Magyarország térképekben. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest.
• Pécsi M. (főszerk.) 1989. Magyarország nemzeti atlasza. Kartográfiai Vállalat, Budapest.
• Radó S. (főszerk.) 1967. Magyarország nemzeti atlasza. Kartográfiai Vállalat, Budapest.

Szerzők

Dr. Gercsák Gábor ny. egyetemi docens ELTE IK Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet