Schossel András, a munkácsi vasgyár mintázó szobrásza

Absztrakt

A Schönbornok munkács-szentmiklósi uradalma munkácsi (ma Mukacsevo, Ukrajna) vasgyárának a 19. század közepéről származó műöntvényei a magyarországi öntöttvasművesség legszínvonalasabb alkotásai közé tartoznak. Schossel András 1848-tól volt a vasgyári öntöde mintázója; a tanulmány az ő életét ismerteti, és a neki tulajdonítható plasztikai és iparművészeti alkotásokat veszi számba. Schossel a vasgyárban nevelkedett, majd az uradalom költségén Pesten és a bécsi művészeti akadémián képezte magát. Tanulmányairól három saját kézzel írt és a függelékben magyar fordításban közölt levele számol be. Schossel öntödei munkája a kereskedelmi forgalomba kerülő öntöttvas modellek mintázásából állt, de ezeknek az iparművészeti jellegű munkáknak a nagy része ma már nem azonosítható. Akadémiai képzettsége alapján szobrok mintázásával is foglalkozott, és bár ezek közül csak kettőt szignált – a Kossuth- és a Klinkárt-szobrot –, további kis méretű, Munkácson öntött mellszobrok esetében is valószínűsíthető a szerzősége. Egyetlen nagyobb szobrászati munkája, amely Zrínyi halálát ábrázolta, mára elveszett, ahogy épületszobrászati munkái sem maradtak meg. Életműve alapján olyan vidéki kismesternek számított, aki szobrászi öntudatát végig megőrizve jelentős mértékben hozzájárult a munkácsi vasgyár öntöttvas használati tárgyainak, kályháinak és egyéb építészeti öntvényeinek művészi színvonalához.